Mikor eldöntöttük, hogy feláldozzuk magunkat a tánc oltárán, az első gondolatom az volt, hogy „baszki, ha már lúd, legyen kövér”, így egyből szóltam a szerkesztőtársamnak, hogy itt bizony kőkemény lecsóba csapás lesz, úgyhogy készítse a kis testét, mert szüksége lesz rá. Majd közöltem, hogy pénteken rúd táncolni megyünk. Jaaaa.

Persze a gondolataim között volt, hogy elsőre valami kevésbé sokkoló dolgot kéne választani, mint pl. elmenni egy kis társastáncra, de aztán rájöttem, hogy jobban viszolygok egy idegen 70-es bácsika szoros ölelésétől, minthogy egy rúdnál pucsítok és eljátszom a végzet asszonyát, úgyhogy maradtunk végül ennél a tervnél.

Ha jobban belegondolok, nem idegen számomra ez a műfaj, ugyanis homályos emlékeim szerint kis süldő malacka koromban simán elhittem 2 felestől és 2 sörtől, hogy én vagyok a kocsma Angelina Jolieja, így volt, hogy én és egy közeli pózna vagy lámpaoszlop nagyon egymásra találtunk. De hát ez legalább 5 évvel és dupla ennyi kilóval ezelőtt volt, azóta meg csak a barátomat sokkolom néha elpoénkodott produkcióimmal, úgyhogy közel sem hittem azt, hogy én leszek a műfaj következő Anastasia Sokolova-ja.

Mikor megérkeztünk A helyre, egy rendkívül átlagos budapesti bérlakásba toppantunk: hatalmas szobák, annál is hatalmasabb belmagasság, és mindenhol karikák és rudak.

Az oktatók (valószínűleg a mesterségük természetéből kiindulva) brutálisan közvetlenek, esélyed sincs feszélyezve érezni magadat. Gyors eligazítás után (cipőt jobbra teszed, ott öltözöl, ezt kitöltöd) elmentünk átöltözni, ahol megpróbáltunk gyorsan összehaverkodni azokkal, akik előtt a következő 60 percben totális hülyét csinálunk magunkból. Így megtudtam, hogy a lányok nagy része általában senkinek nem mondja, hogy rúdtáncol, mert a srácok szeme ilyenkor nagyon gyorsan felcsillan, és kb. azonnali ingyen sztriptíz bemutatóra készül, vagy kéjesen megjegyzik, hogy „de jó lehet a barátodnak”. Ez már csak azért is baromság, mert általában ha új albiba mész, nem egy hatalmas rudat szereltetsz be először, hogy valóban elő tudd adni a tudományod, a radiátorcső pedig nem éppen alkalmas erre a célra. Viszont simán fel tudsz a lábaddal pofozni valakit, mint megtudtuk. :D

Kérdésemre, hogy a lamantin testünk akadályozni fog-e bármiben is, az egyik csaj megnyugtatott, hogy nála háromszor akkora lányok is úgy mennek le spárgába, mint a huzat, szóval, no para.

Elkezdődött az óra, és már a bemelegítés alatt rájöttem, hogy én itt tuti meghalok. Spiccelj lábbal, fogd meg a bokád hátul, közben a fejeddel érintsd a földet, és próbáld meg túlélni mindezt úgy, hogy vigyorogsz, mint a vadalma. Mire végeztünk, én egyből rámarkoltam a rúdra, na nem azért, mert akkora lendületet kaptam, csak valamiben muszáj volt megtámaszkodnom, hogy ne essek össze. Ennyit a jó kondimról, meg arról, hogy a nyári alak télen készül. :D

És valahogy ezután se lett könnyebb. A kezem folyton csúszott, úgyhogy szerintem a terem magnéziumkészletének a 90%-a az én tenyeremen landolt, de ez is csak arra volt jó, hogy néha ellébecoljak 1-2 gyakorlatot, és elhitessem magammal, hogy csak azért nem tudom megtartani magam a konyhásnéni karjaimmal, mert nyirkos a tenyerem. A rákent 5000 rétegnyi magnéziumtól a kezem olyan száraz lett, mint a sivatag, de érdekes módon továbbra sem tudtam magam megtartani. :D

A csaj profizmusát és magát az órát szerkesztőtársam leírja, én csak megörvendeztetlek benneteket egy képpel, amin magzatpózban próbálok túlélni, pedig eredetileg olyan kecsesnek kéne kinéznem, mint egy balerina. Íme:

A bemelegítés után be voltunk sz@rva rendesen, mondjuk én viszonylag könnyebben megúsztam, ugyanis fél lábra lebénultan érkeztem. Cintit látva lehet, hogy még életemben nem örültem így annak, hogy egy doboz majdnem laposra vasalta a lábfejemet.

Az oktató csaj kedvesen, aranyosan röhögött velünk vagy éppen rajtunk, égtünk, mint a Reichstag. Aztán jöttek a gyakorlatok a korábban említett rudaknál. Ide rakd a belső lábad, oda a külső karod, aztán forogj fejjel lefelé, na, hát ez nálam részben kivitelezhetetlen volt. Bizonyos időközönként előjön nálam, hogy kétbalkezes vagyok, itt már két ballábas is lehettem. Nem is tudom min nevettem jobban, a saját szerencsétlenkedésemen vagy Cintién.

Megtanultuk, hogyan kell a rudat fogni helyes kéz és lábtartással, hogy figyelnünk kell a távolságokra a rúd és a testünk között. A gyakorlatokat általában a rúd körbesétálásával kezdtük, nem mindegy ám az irány se. :) Pár alaplépést sajátítottunk el, akár a rúd körül, akár a forgások tekintetében. Volt tűzoltó mozdulatsor kereszt lábbal, pillangózás és még ki tudja már milyen nevűek voltak.

Az órán rajtunk kívül volt még másik három csaj. Közülük az egyik már haladó csoportra járt, csak beugrott, mert nehéz ám elszakadni a rúdtól. Neki az oktató mutatott más-más mozdulatsorokat, például a Superment, mi meg Cintivel tágra nyílt szemekkel figyeltünk. Valahogy mindenki más kecsesen csinálta, bezzeg mi, lamantin testünkkel csak ide-oda hánykolódtunk. Az egész óra alatt francia zene szólt a háttérben, illett a hangulathoz.

Többen is szóltak, hogy szeretnének látni videót hánykolódásainkról, úgyhogy fogadjátok sok szeretettel:

 Jelenleg hogy vagyunk? Valóban színesebbé tette az életünket ez a kis mozgás, de kezdem utálni a kék és lila színt. Fáj minden mozdulat, olyan izmaink sajognak, amikről fogalmunk se volt mindeddig. De, MEGÉRTE! Jól éreztük magunkat, tanultunk új dolgokat.

A legtöbb táncstúdióba a kezdő szintű csoportos órákra bármikor be lehet kapcsolódni, ne hezitáljatok, próbáljátok ki. Bármilyen korú érdeklődő csatlakozhat, aki kedveli a táncot, és kedvet érez rá, hogy kipróbálja ezt a stílust. Korhatár és súlyhatár nincs! Ha nem rendelkezel sportos előélettel, akkor se aggódj :)

És hogy kinek is ajánljuk?

Minden olyan lánynak, aki egy kicsit is ki akar lépni a komfortzónájából vagy csak szeretné kipróbálni, de fél. Kijelenthetem, hogy nem kell, az oktatók közvetlensége miatt nem jutsz el odáig, hogy rettegj. Kedvesek, többször megmutatják a mozdulatsort, nagyon segítőkészek :) Mivel kis csoportos órákat tartanak, ezért mindenkire tudnak kellően figyelni.

Mennyasszonyoknak is nyugodt szívvel ajánlanák, egy lánybúcsú alkalmával például, garantált a szórakozás.

Születésnapi meglepetés - buli is kezdődhet egy rúdtánc órával, mit nekünk kocsmai alapozás? Egy rúdtánc óra mindent felülmúl.

Na és az egyik legfontosabb, az árak:

A próbajegyek általában 1000-1500 között mozognak az egyes iskolák között.

Az órajegyek pedig 2100-2800 között.

Érdemes kipróbálni, mi is túléltük ám! :)

Így néztünk ki az óra végén. :D